Eddig tartott a magyar mobil internetes kartyam. A kepeket mar egy nemet geprol toltottem fel, es most is egy ilyenrol irok, ezert nem tudok ekezetes betuket hasznalni. Valoszinuleg ez lesz most mar hazaig az utolso bejegyzesem.
Ma a vasar teruletere szeretnenk ellatogatni, ahol a magyar pavilont nezzuk majd meg.
Vasarnap zaro istentisztelet lesz, utana pedig kovetkezik a hosszu utazas Magyarorszag fele.
Hetfon boseges anyaggal jelentkezunk majd.
2011. június 3., péntek
Pár fotó ízelítőül
A Kirchentagon készült többi képet a jövő héten töltjük majd fel az internetre.
Addig is ajánljuk a http://www.kirchentag.de/ oldalt.
A Kirchentag és a magyarok
A legfrissebb információk szerint több mint nyolcszázan regisztráltak hazánkból a Kirchentagon. Mivel az idei rendezvény a közép-kelet európai országokból jövők találkozója is egyben, ezért sokan tudtak részt venni, kedvezményes áron.
A tegnapi nap délelőtt a Zwingerben telt, megnézegettük a különböző gyűjteményeket. Jó volt ez a kis kikapcsolódás. Leginkább a képtár volt fontos: végre egészen közelről látni azokat a festményeket, amelyeket az ember albumokból és művészettörténeti tanulmányaiból ismer. Sajnos fényképezni nem lehetett. Az azonban a kultúra iránt érdeklődő szívemet nemes bizsergéssel töltötte el, hogy a képek nézegetése közben Prőhle Gergely országos felügyelőnkkel is összefutottunk. (Délután aztán épp a vele folytatott fórumbeszélgetésre mentünk el.)
Kipróbáltuk aztán a közös menzát is, az olasz paradicsom szószos tészta illetve a szósszal leöntött húsgombócok, rizzsel nem igazán nyerték meg tetszésünket. Bár vendéglátónk szerint a Kirchentag kifőzdéjét üzemeltető cég az állami alkalmazottak ebédjét is biztosítja itt, és meglehetősen jól főznek, a programok ideje alatt nem a házias ízeit mutatja meg.
Mindenütt azonban szigorú előírásokat kell betartaniuk a korábban felmerült baktérium fertőzés miatt, így lehet, hogy inkább a kész ételekhez nyúltak.
Az asztalokon legalábbis mindenütt figyelmeztető szöveg volt olvasható, amelyet az egészségügyi minisztérium adott ki és arról írtak, mit kell betartani ahhoz, hogy a fertőzés elkerülhető legyen.
A programok közül, mint említettem a mai napra egy fórumbeszélgetést tűztünk ki magunk elé. A Dreikönigskirchében nagy tömeg gyűlt össze, hogy az eszmecserét meghallgassa. A templomba kis egyházunk vezetői is eljöttek, de számos magyar csoporttal és az azokat vezető lelkészekkel is összefutottunk. Míg azonban bent a komoly témák megvitatása folyt, addig kint a kőszegi Echo együttes tagjai gondoskodtak a jó hangulatról.
A programok között idén bőséggel akadnak magyar fellépők, vezetőink, de iskolai csoportok, könnyűzenészek, énekesek, valamint népzenei előadók, gyülekezeti tagok és evangélikus lelkészek is vállaltak szerepet a rendezvényeken. Tapasztalatunk szerint honfitársainkat sokan elmennek meghallgatni, így a magyar csoport tagjai is találkozhatnak régi ismerősökkel-barátokkal.
A beszélgetés után egy régi egyetemi barátommal találkoztunk, és ahogy ültünk a hűs sétálóutcán egy orosz étterem teraszán, ették a gyerekeim a fagyi kelyhet, mi meg ittuk a jó fajta német sört, közben számos ismerős jött.
Elhaladt mellettünk egy korábbi, erlangeni ösztöndíjasokat irányító referens, de a katolikus püspöki konferencia vezetője is, egyik püspökünk, majd az egyik Deák téri lelkész, egy külügyi osztály munkatárs, egy győri lelkész is kisebb-nagyobb időre csatlakozott is hozzánk.
A gyerekek azonban arra vártak egész nap, hogy itt megismert német barátainkat láthassuk végre, és újra játszhassanak. Itthon megismerkedhettünk aztán a vendéglátó családunk nagyszüleivel is, akik átjöttek hozzánk kicsit beszélgetni, így velük lazíthattunk és kipihenhettük az egész napos fárasztó zsivajgást.
Mindent a gyerekekért
Az első igazi Kirchentag napot arra áldoztuk, hogy megnézzük a gyerekprogramokat. A Higiéniai Múzeumnál kezdtünk, ahol a bibliai mesterségekkel lehetett megismerkedni, a halásztól kezdve a bárányokat terelő juhászig mindenféle foglalkozást megszemléltünk. A múzeumban színdarabokat, bábosokat és különböző együtteseket nézhettek meg a gyerekek, akik ha akartak az állatkertben az állatokat is megtekinthették, de egy kis villamossal az egész várost is bebarangolhatták.
Ezután az Elba partján sétálgattunk, és eljutottunk az Ostra Uferre, ahol sátrakban fair trade termékeket lehetett megvásárolni, illetve biocuccokat lehetett enni. Az egyik kimérésben pedig lángost árultak. Ez a Julischka azonban mégsem úgy készítette el a terméket, ahogy az ember megszokta, a tészta vékony volt és tejföl helyett is valami egészen más volt rákenve. Persze, itt a sauere Sahne is kicsit más, mint nálunk.
A kellemes afrikai zenét játszó színpad melett azonban a különböző gyülekezetek sátrai is bemutatkoztak. Lehetett mindenféle társas és ügyességi játékkal is játszani. Jól éreztük magunkat, szinte mindent kipróbáltunk!:)
Aztán igyekeztünk haza, este grillezésre voltunk hivatalosak a vendéglátóinkkal. A fiatalabb fiúk bicikli versenyt tartottak bemelegítőül, mi lányok salátákat csináltunk, az idősebb fiúk meg a tüzet izzították. Végül minden megsült, és elfogyott, annyira bejött. A férjem leküzdötte gátlásait és németül beszélgetett, a gyerekeknek meg sikerült kiharcolniuk, hogy este tízig fent legyenek. Mindenki fejlődik, nagykorúsodik.:)
Ezután az Elba partján sétálgattunk, és eljutottunk az Ostra Uferre, ahol sátrakban fair trade termékeket lehetett megvásárolni, illetve biocuccokat lehetett enni. Az egyik kimérésben pedig lángost árultak. Ez a Julischka azonban mégsem úgy készítette el a terméket, ahogy az ember megszokta, a tészta vékony volt és tejföl helyett is valami egészen más volt rákenve. Persze, itt a sauere Sahne is kicsit más, mint nálunk.
A kellemes afrikai zenét játszó színpad melett azonban a különböző gyülekezetek sátrai is bemutatkoztak. Lehetett mindenféle társas és ügyességi játékkal is játszani. Jól éreztük magunkat, szinte mindent kipróbáltunk!:)
Aztán igyekeztünk haza, este grillezésre voltunk hivatalosak a vendéglátóinkkal. A fiatalabb fiúk bicikli versenyt tartottak bemelegítőül, mi lányok salátákat csináltunk, az idősebb fiúk meg a tüzet izzították. Végül minden megsült, és elfogyott, annyira bejött. A férjem leküzdötte gátlásait és németül beszélgetett, a gyerekeknek meg sikerült kiharcolniuk, hogy este tízig fent legyenek. Mindenki fejlődik, nagykorúsodik.:)
Nyitány
Másnap délelőtt az ébredező városra figyeltünk. Akkreditáció és a jegyek beszerzése után sétáltunk egy jó nagyot. Sajnos szitált az eső és nem nagyon voltunk erre a hidegre felkészülve, így pár kabátot is vételeztünk, amelyek konfortosabbá tették aztán napunkat.
Érdekes volt az elejétől nyomon követni az előkészületeket. Német precizitással próbáltak és magyaráztak mindent.
Emberekkel ismerkedtünk és kipróbáltuk a szász kolbászokat, megnéztünk pár templomot, színpadot, aztán a Frauenkirchéig egy Philippus Kutschéval tettük meg az utat, a gyerekek rendkívül élvezték. Végül az Altmarkton kötöttünk ki, ahol megnéztük háromkor az istentisztelet főpróbáját, majd újabb wurstok után melegebb helyre mentünk pihenni.
Az istentisztelet rendkívül érdekes volt. A németek egymás között úgy hirdették az alkalmat, hogy ha hagyományos fúvószenét akarsz hallani, picit modernizált változatban, de mégis valami igazán lutherit és egy olyan embert, aki a keleti blokkból jött, és érti a mi helyzetünket, akkor ide gyere.
És a hangulat valóban ilyen volt. A közönség értette, amit a prédikáló dr. Fabiny Tamás mondani szeretett volna. Mint egy politikai beszédet, úgy hallgatták szavait, többször megtapsolták, nevettek az egyes részeken, teljesen együtt lüktettek a mondanivalóval. A végén pedig érezni lehetett, hogy valóban odarakták a szívüket is.
A találkozások estéje (Abend der Begegnungen) következett ezután. Az utcán a tömeg hullámzott ide-oda, mindenki kedvesen beszélgetett a másikkal, régi barátok találkoztak, mi pedig még Wolfgagng Huber egykori EKD vezető püspökkel is találkoztunk. A színpadokon kellemes zene szólt, hol a-capella, hol gospe, hol pedig igazi dixiland csendült fel, de a fiataloknak is volt külön pop-rock zene.
Aztán az Elbán végigúszó fénytengert már nem vártuk meg, mert nagyon fáradtak voltunk.
A képek feltöltésével most nem tudok bajlódni, ha hazaértünk, akkor következik majd a képes beszámoló is, mindenek bizonyítására.
A Kirchentag hivatalos oldalának szerkesztőitől pedig kapunk képeket és szöveget a hivatalos, nagy megnyitóról is! Érdemes lesz majd az evangelikus.hu-t olvasni!
Érdekes volt az elejétől nyomon követni az előkészületeket. Német precizitással próbáltak és magyaráztak mindent.
Emberekkel ismerkedtünk és kipróbáltuk a szász kolbászokat, megnéztünk pár templomot, színpadot, aztán a Frauenkirchéig egy Philippus Kutschéval tettük meg az utat, a gyerekek rendkívül élvezték. Végül az Altmarkton kötöttünk ki, ahol megnéztük háromkor az istentisztelet főpróbáját, majd újabb wurstok után melegebb helyre mentünk pihenni.
Az istentisztelet rendkívül érdekes volt. A németek egymás között úgy hirdették az alkalmat, hogy ha hagyományos fúvószenét akarsz hallani, picit modernizált változatban, de mégis valami igazán lutherit és egy olyan embert, aki a keleti blokkból jött, és érti a mi helyzetünket, akkor ide gyere.
És a hangulat valóban ilyen volt. A közönség értette, amit a prédikáló dr. Fabiny Tamás mondani szeretett volna. Mint egy politikai beszédet, úgy hallgatták szavait, többször megtapsolták, nevettek az egyes részeken, teljesen együtt lüktettek a mondanivalóval. A végén pedig érezni lehetett, hogy valóban odarakták a szívüket is.
A találkozások estéje (Abend der Begegnungen) következett ezután. Az utcán a tömeg hullámzott ide-oda, mindenki kedvesen beszélgetett a másikkal, régi barátok találkoztak, mi pedig még Wolfgagng Huber egykori EKD vezető püspökkel is találkoztunk. A színpadokon kellemes zene szólt, hol a-capella, hol gospe, hol pedig igazi dixiland csendült fel, de a fiataloknak is volt külön pop-rock zene.
Aztán az Elbán végigúszó fénytengert már nem vártuk meg, mert nagyon fáradtak voltunk.
A képek feltöltésével most nem tudok bajlódni, ha hazaértünk, akkor következik majd a képes beszámoló is, mindenek bizonyítására.
A Kirchentag hivatalos oldalának szerkesztőitől pedig kapunk képeket és szöveget a hivatalos, nagy megnyitóról is! Érdemes lesz majd az evangelikus.hu-t olvasni!
Hosszú utazás
Május 31-én a reggeli órákban indultunk. Még jó, hogy nincsenek már határok, így az embernek nem kell az útlevél ellenőrzéssel időt veszítenie. Így amit esetleg eddig a stemplizéssel töltünk, azt az időt a kulináris élvezetekre szánhatjuk: például egy jó cseh knédlire, szaftos husival, vagy egy burgonyagombócos, pároltkápusztás sültre. És belefért még egy kis városnézés is, északi testvéreinknél.
Mindenssetre este hatkor megérkeztünk aztán vendéglátóinkhoz, akik nagyon kedvesen fogadtak.
A gyerekek egyből közös nyelvre váltottak, de nekünk sem kellett pár pohár sör ahhoz, hogy feloldódjunk: egyszerűen olyan, mintha már régen ismernénk egymást. Egészen hajnalig beszélgettünk mindenféléről. Valahogy azonos a múlt, sok azonos hibával a jelen és sok azonos vággyal a jövő.
Mindenssetre este hatkor megérkeztünk aztán vendéglátóinkhoz, akik nagyon kedvesen fogadtak.
A gyerekek egyből közös nyelvre váltottak, de nekünk sem kellett pár pohár sör ahhoz, hogy feloldódjunk: egyszerűen olyan, mintha már régen ismernénk egymást. Egészen hajnalig beszélgettünk mindenféléről. Valahogy azonos a múlt, sok azonos hibával a jelen és sok azonos vággyal a jövő.
2011. május 30., hétfő
Szerdán kezdődik Drezdában a hatodik közép- és kelet-európai evangélikus találkozó
Budapest/Drezda – Szerdától tartják Drezdában a hatodik közép- és kelet-európai evangélikus találkozót, amelyet ezúttal a 33. német evangélikus összejövetellel (Kirchentag) kapcsolnak össze; az eseményre 110 ezer résztvevőt várnak, megnyitó beszédet mond mások mellett Christian Wulff szövetségi elnök és Joachim Reinelt püspök – közölte a Magyarországi Evangélikus Egyház hírszolgálata hétfőn az MTI-vel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)