Internet gondok

Eddig tartott a magyar mobil internetes kartyam. A kepeket mar egy nemet geprol toltottem fel, es most is egy ilyenrol irok, ezert nem tudok ekezetes betuket hasznalni. Valoszinuleg ez lesz most mar hazaig az utolso bejegyzesem.
Ma a vasar teruletere szeretnenk ellatogatni, ahol a magyar pavilont nezzuk majd meg.
Vasarnap zaro istentisztelet lesz, utana pedig kovetkezik a hosszu utazas Magyarorszag fele.
Hetfon boseges anyaggal jelentkezunk majd.

Pár fotó ízelítőül

 A Kirchentagon készült többi képet a jövő héten töltjük majd fel az internetre.

Addig is ajánljuk a http://www.kirchentag.de/ oldalt.

A Kirchentag és a magyarok

A legfrissebb információk szerint több mint nyolcszázan regisztráltak hazánkból a Kirchentagon. Mivel az idei rendezvény a közép-kelet európai országokból jövők találkozója is egyben, ezért sokan tudtak részt venni, kedvezményes áron.

A tegnapi nap délelőtt a Zwingerben telt, megnézegettük a különböző gyűjteményeket. Jó volt ez a kis kikapcsolódás. Leginkább a képtár volt fontos: végre egészen közelről látni azokat a festményeket, amelyeket az ember albumokból és művészettörténeti tanulmányaiból ismer. Sajnos fényképezni nem lehetett. Az azonban a kultúra iránt érdeklődő szívemet nemes bizsergéssel töltötte el, hogy a képek nézegetése közben Prőhle Gergely országos felügyelőnkkel is összefutottunk. (Délután aztán épp a vele folytatott fórumbeszélgetésre mentünk el.)

Kipróbáltuk aztán a közös menzát is, az olasz paradicsom szószos tészta illetve a szósszal leöntött húsgombócok, rizzsel nem igazán nyerték meg tetszésünket. Bár vendéglátónk szerint a Kirchentag kifőzdéjét üzemeltető cég az állami alkalmazottak ebédjét is biztosítja itt, és meglehetősen jól főznek, a programok ideje alatt nem a házias ízeit mutatja meg.

Mindenütt azonban szigorú előírásokat kell betartaniuk a korábban felmerült baktérium fertőzés miatt, így lehet, hogy inkább a kész ételekhez nyúltak.

Az asztalokon legalábbis mindenütt figyelmeztető szöveg volt olvasható, amelyet az egészségügyi minisztérium adott ki és arról írtak, mit kell betartani ahhoz, hogy a fertőzés elkerülhető legyen.

A programok közül, mint említettem a mai napra egy fórumbeszélgetést tűztünk ki magunk elé. A Dreikönigskirchében nagy tömeg gyűlt össze, hogy az eszmecserét meghallgassa. A templomba kis egyházunk vezetői is eljöttek, de számos magyar csoporttal és az azokat vezető lelkészekkel is összefutottunk. Míg azonban bent a komoly témák megvitatása folyt, addig kint a kőszegi Echo együttes tagjai gondoskodtak a jó hangulatról.

A programok között idén bőséggel akadnak magyar fellépők, vezetőink, de iskolai csoportok, könnyűzenészek, énekesek, valamint népzenei előadók, gyülekezeti tagok és evangélikus lelkészek is vállaltak szerepet a rendezvényeken. Tapasztalatunk szerint honfitársainkat sokan elmennek meghallgatni, így a magyar csoport tagjai is találkozhatnak régi ismerősökkel-barátokkal.

A beszélgetés után egy régi egyetemi barátommal találkoztunk, és ahogy ültünk a hűs sétálóutcán egy orosz étterem teraszán, ették a gyerekeim a fagyi kelyhet, mi meg ittuk a jó fajta német sört, közben számos ismerős jött.

Elhaladt mellettünk egy korábbi, erlangeni ösztöndíjasokat irányító referens, de a katolikus püspöki konferencia vezetője is, egyik püspökünk, majd az egyik Deák téri lelkész, egy külügyi osztály munkatárs, egy győri lelkész is kisebb-nagyobb időre csatlakozott is hozzánk.

A gyerekek azonban arra vártak egész nap, hogy itt megismert német barátainkat láthassuk végre, és újra játszhassanak. Itthon megismerkedhettünk aztán a vendéglátó családunk nagyszüleivel is, akik átjöttek hozzánk kicsit beszélgetni, így velük lazíthattunk és kipihenhettük az egész napos fárasztó zsivajgást.

Mindent a gyerekekért

Az első igazi Kirchentag napot arra áldoztuk, hogy megnézzük a gyerekprogramokat. A Higiéniai Múzeumnál kezdtünk, ahol a bibliai mesterségekkel lehetett megismerkedni, a halásztól kezdve a bárányokat terelő juhászig mindenféle foglalkozást megszemléltünk. A múzeumban színdarabokat, bábosokat és különböző együtteseket nézhettek meg a gyerekek, akik ha akartak az állatkertben az állatokat is megtekinthették, de egy kis villamossal az egész várost is bebarangolhatták.
Ezután az Elba partján sétálgattunk, és eljutottunk az Ostra Uferre, ahol sátrakban fair trade termékeket lehetett megvásárolni, illetve biocuccokat lehetett enni. Az egyik kimérésben pedig lángost árultak. Ez a Julischka azonban mégsem úgy készítette el a terméket, ahogy az ember megszokta, a tészta vékony volt és tejföl helyett is valami egészen más volt rákenve. Persze, itt a sauere Sahne is kicsit más, mint nálunk.
A kellemes afrikai zenét játszó színpad melett azonban a különböző gyülekezetek sátrai is bemutatkoztak. Lehetett mindenféle társas és ügyességi játékkal is játszani. Jól éreztük magunkat, szinte mindent kipróbáltunk!:)
Aztán igyekeztünk haza, este grillezésre voltunk hivatalosak a vendéglátóinkkal. A fiatalabb fiúk bicikli versenyt tartottak bemelegítőül, mi lányok salátákat csináltunk, az idősebb fiúk meg a tüzet izzították. Végül minden megsült, és elfogyott, annyira bejött. A férjem leküzdötte gátlásait és németül beszélgetett, a gyerekeknek meg sikerült kiharcolniuk, hogy este tízig fent legyenek. Mindenki fejlődik, nagykorúsodik.:)

Nyitány

Másnap délelőtt az ébredező városra figyeltünk. Akkreditáció és a jegyek beszerzése után sétáltunk egy jó nagyot. Sajnos szitált az eső és nem nagyon voltunk erre a hidegre felkészülve, így pár kabátot is vételeztünk, amelyek konfortosabbá tették aztán napunkat.
Érdekes volt az elejétől nyomon követni az előkészületeket. Német precizitással próbáltak és magyaráztak mindent.
Emberekkel ismerkedtünk és kipróbáltuk a szász kolbászokat, megnéztünk pár templomot, színpadot, aztán a Frauenkirchéig egy Philippus Kutschéval tettük meg az utat, a gyerekek rendkívül élvezték. Végül az Altmarkton kötöttünk ki, ahol megnéztük háromkor az istentisztelet főpróbáját, majd újabb wurstok után melegebb helyre mentünk pihenni.
Az istentisztelet rendkívül érdekes volt. A németek egymás között úgy hirdették az alkalmat, hogy ha hagyományos fúvószenét akarsz hallani, picit modernizált változatban, de mégis valami igazán lutherit és egy olyan embert, aki a keleti blokkból jött, és érti a mi helyzetünket, akkor ide gyere.
És a hangulat valóban ilyen volt. A közönség értette, amit a prédikáló dr. Fabiny Tamás mondani szeretett volna. Mint egy politikai beszédet, úgy hallgatták szavait, többször megtapsolták, nevettek az egyes részeken, teljesen együtt lüktettek a mondanivalóval. A végén pedig érezni lehetett, hogy valóban odarakták a szívüket is.
A találkozások estéje (Abend der Begegnungen) következett ezután. Az utcán a tömeg hullámzott ide-oda, mindenki kedvesen beszélgetett a másikkal, régi barátok találkoztak, mi pedig még Wolfgagng Huber egykori EKD vezető püspökkel is találkoztunk. A színpadokon kellemes zene szólt, hol a-capella, hol gospe, hol pedig igazi dixiland csendült fel, de a fiataloknak is volt külön pop-rock zene.
Aztán az Elbán végigúszó fénytengert már nem vártuk meg, mert nagyon fáradtak voltunk.
A képek feltöltésével most nem tudok bajlódni, ha hazaértünk, akkor következik majd a képes beszámoló is, mindenek bizonyítására.
A Kirchentag hivatalos oldalának szerkesztőitől pedig kapunk képeket és szöveget a hivatalos, nagy megnyitóról is! Érdemes lesz majd az evangelikus.hu-t olvasni!

Hosszú utazás

Május 31-én a reggeli órákban indultunk. Még jó, hogy nincsenek már határok, így az embernek nem kell az útlevél ellenőrzéssel időt veszítenie. Így amit esetleg eddig a stemplizéssel töltünk, azt az időt a kulináris élvezetekre szánhatjuk: például egy jó cseh knédlire, szaftos husival, vagy egy burgonyagombócos, pároltkápusztás sültre. És belefért még egy kis városnézés is, északi testvéreinknél.
Mindenssetre este hatkor megérkeztünk aztán vendéglátóinkhoz, akik nagyon kedvesen fogadtak.
A gyerekek egyből közös nyelvre váltottak, de nekünk sem kellett pár pohár sör ahhoz, hogy feloldódjunk: egyszerűen olyan, mintha már régen ismernénk egymást. Egészen hajnalig beszélgettünk mindenféléről. Valahogy azonos a múlt, sok azonos hibával a jelen és sok azonos vággyal a jövő.

Szerdán kezdődik Drezdában a hatodik közép- és kelet-európai evangélikus találkozó

Budapest/Drezda – Szerdától tartják Drezdában a hatodik közép- és kelet-európai evangélikus találkozót, amelyet ezúttal a 33. német evangélikus összejövetellel (Kirchentag) kapcsolnak össze; az eseményre 110 ezer résztvevőt várnak, megnyitó beszédet mond mások mellett Christian Wulff szövetségi elnök és Joachim Reinelt püspök – közölte a Magyarországi Evangélikus Egyház hírszolgálata hétfőn az MTI-vel.

http://www.evangelikus.hu/lapszemle/szerdan-kezdodik-drezdaban-a-hatodik-koezep-es-kelet-europai-evangelikus-talalkozo

Csomagolok, bepakolok...

Beindultunk a csomagolással. Pénzváltás, bevásárlás is hátra van még, meg pár apróbb ajándék megvétele a vendéglátóknak. A gyerekek persze az egész szobájukat hozni akarják, suttyomban pakolom vissza a cuccaikat a polcra.
Holnap reggel tehát indulunk Németországba. A vendéglátóink – nagyon kedvesen – beleegyeztek abba, hogy egy nappal korábban érkezzünk. Így legalább lesz időnk akklimatizálódni és a várost is felfedezni még a nagy tömeg előtt. Ráadásul velük is lehetünk kicsit, ismerkedhetünk, beszélgethetünk.
Német barátaim is jelentkeztek, a sajtósok között is van pár (még az erlangeni publicisztika szakról), így reménykedhetem, hogy segítségükkel lesz valahogyan internet kapcsolatom a nagy buliban.

Dr. Fabiny Tamás prédikációja a nyitó istentiszteleten

(Megkaptam, hát felrakom előre a prédikációt a blogra.)

Kedves Testvérek a Jézus Krisztusban!

1907-ben kitört az amerikai tőzsdepánik. A New York-i értéktőzsdén az árak hirtelen zuhanni kezdtek. Az emberek megrohamozták a bankokat és a trösztöket. Fénykép is őrzi az embertömeg hullámzását a Wall Streeten. Milliók élték át hirtelen, hogy a spekulációnak nevezett moly és a csődnek hívott rozsda felemésztette földi kincseiket.

            Aztán egy másik, immár Európában készült fényképet idézek meg. Ez az én hazámban, Magyarországon készült, 1946-ban. Az utcaseprő nagy halom papírpénzt söpör össze Budapest utcáján. Ez az akkori pénz teljes elértéktelenedésének ideje volt. Nagyapám mesélte, hogy mire a havi fizetésével az üzletbe ért, már csak egy csirkét tudott rajta venni. Vagy ha nem sietett eléggé, akkor csak két tojást. Az infláció mértéke 10 a huszonhatodikon százalék volt, aminek nagyságát az esetleg köztünk levő matematikusokon kívül valószínűleg kevesen tudják elképzelni. Talán segít a megértésben, ha elmondom: volt olyan két milliárd billiós bankjegy, amin a 2-es szám után húsz nulla szerepelt… Jött a moly, pusztított a rozsda.

Azokban az évtizedekben aztán sok eszme és ideológia is az inflálódás sorsára jutott: úgy kellett őket összesöpörni. A történelem szemétdombjára kerültek.

Európa keleti felén nem új keletű fogalom a materializmus. Nyilván sok jelenlevő számára ismerősen csengenek az olyan szavak, mint tudományos szocializmus, küzdelem a vallásos világnézet és a klerikális reakció ellen. A hatalom a pártszervezeteken és besúgóhálózaton keresztül akart mindent ellenőrizni. Konfirmáció helyett a Jugendweihét erőltették. Az egyházi vezetés is rákényszerült arra, hogy – az NDK-ban – a szocializmusba vezető egyházról, vagy – Magyarországon – a diakóniai teológiáról beszéljen. Aztán megint jött a moly és a rozsda, és semmivé váltak olyan korábbi „értékek”, mint „béke és biztonság”, „osztály nélküli társadalom”, „békeharc”. Materializmus volt ez a javából, és a sokat propagált földi kincsek semmivé váltak.

Ám aztán jött egy újabb, ennél rafináltabb materializmus. Régiesen bírvágynak, újabb szóval konzumidiotizmusnak lehet nevezni. A gyanútlan embereket mind súlyosabb terheket jelentő hitelekbe hajszolták bele. Működött a tőkefelhalmozásnak az a módja, amelyben a privatizáció haszonélvezőivel kapcsolatban csak az első megszerzett millió eredetét nem illett firtatni. E szemlélet kritikáját nyújtja a Miatyánk ismert parafrázisa:

Mi Tőkénk, aki a Nyugaton vagy,
amortizálódjék a Te befektetésed.
Jöjjön el a Te profitod,
tőzsdei árfolyamaid emelkedjenek,
amint a Wall Streeten, úgy Európában is.
Napi forgalmunkat add meg nekünk ma,
hosszabbítsd meg hiteleinket,
miképpen mi is hosszabbítunk hitelezőinknél.
És ne vígy minket a csődbe,
de szabadíts meg a szakszervezetektől.
Mert tiéd a fél világ és a hatalom
és a gazdagság 2000 év óta.

Mammon.

Nem akarok demagóg lenni: tudom, hogy a tőke mozgatja a gazdaságot. Azt is tudom, hogy a szegényebb régiók és azok egyházai sok támogatást kaptak, amiért köszönet illeti az adományozókat. De tartok tőle, már megint közelednek a molyok, és érezteti hatását a rozsda.

            Igénk a világhoz kötöttség veszélyeire hívja fel a figyelmet, akár gazdasági, akár politikai, akár lelki összefüggésekben. Egy magyar költő, Kosztolányi Dezső így ír versében: „Itthon vagyok itt e világban, / s már nem vagyok otthon az égben” (Boldog, szomorú dal).

            Jézus szava abban segíthet minket, hogy újra otthon legyünk a már elveszített égben. Ennek érdekében meg kell tanulnunk leválni a világról. Mert „ahol a kincsed, ott lesz a szíved”. Érvényes ez az egyes ember és az egyház életére is.

            Egy elbeszélés szerint egy farmer örömmel tudatta feleségével: legjobb tehene két borjút ellett: egy fehéret és egy vöröset. Majd ezt mondta: „Az Úr arra indít engem, hogy az egyik borjút neki szenteljem. A kettőt együtt neveljük, és amikor eljön az ideje, mindkettőt eladjuk, és az egyikért kapott vételárat megtartjuk, a másikét az Úr szolgálatára ajánljuk fel”. Felesége megkérdezte, melyik borjú legyen az Úré. „Nincs szükség ilyen megkülönböztetésre, hiszen egyformán törődni fogunk mindkettővel”, válaszolta a férje. Néhány hónappal később aztán gyászos arccal lépett oda feleségéhez a gazda: „Megdöglött az Isten tehene.”

            Testvéreim: hogy is állunk mi a földi és a mennyei kincsekkel? A földi vagy a mennyei értékek vonzzák-e a mi szívünket? A ma kezdődő öt napon át sokat fogunk hallani erről a szívről. Úgy, amint azt a Példabeszédekben is olvassuk: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet” (Péld 4,23). Vagy ahogy Augustinus mondta: „Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik benned, ó, Urunk”.  

            Egy Kirchentagon nemcsak az egyes emberrel, hanem Isten népével kapcsolatban is fel kell tennünk ezt a kérdést. Hol dobog az egyház szíve? Földi vagy mennyei kincseket gyűjtünk-e? Miért fáj az egyházból való kilépés: az adó elmaradása miatt, vagy mert lelkeket veszítünk el? Mi az egyház igazi kincse?

Befektetések, árfolyam-ingadozásokból szerzett nyereségek, beruházások, épületek és nagy ívű tervek – vagy Luther 63. tétele: „Az egyház igazi kincse Jézus Krisztus evangéliuma.”

Mennyire bízunk múló földi javakban? Nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontból is. Egyházainknak – akár Keleten, akár Nyugaton – a mennyei kincseket kell keresniük és másoknak bemutatniuk, ami bizony együtt jár számos értéktelen földi kacat elutasításával. Például hogy bűnnek nevezem a korrupciót, az idegengyűlöletet, az antiszemitizmust, a cigányellenességet. Vagy hogy nem engedem, hogy bántsanak valakit azért, mert neki más a bőrszíne, a vallása, az anyanyelve vagy éppen a szexuális identitása.

Miként érhetjük ezt el? Úgy, hogy földiek helyett a mennyeieket keressük. Nem a földön, hanem a mennyben gyűjtünk kincset. Nem tőkét, hanem bizalmat halmozunk fel. Ennek érdekében emeljük fel szívünket. Mondhatom úgy is, hogy elfogadjuk a menny egyetlen kincsét, Jézust. Ha kincsünk Krisztus, Krisztusnál a szívünk. Ott van jó helyen.

            Ezt a kincset sem moly, sem rozsda nem emészti meg. Most gyertek velem – képzeletben – egy dél-magyarországi faluba, Varsádra. Van e falu evangélikus templomának egy régi oltárképe az utolsó vacsoráról. Nem vigyáztak rá eléggé, ezért a festék lekopott, az anyag szétmállott. A moly szinte mindent megemésztett. Csak Krisztus alakja maradt épségben! Rajta nem fog a rozsda. Ő több bármi földi kincsnél. A vele való személyes találkozást nem pótolhatja semmi. Körülöttünk és bennünk minden változhat – ő ugyanaz marad. Ebben a világban sok mindent elveszíthetünk, ha őnála maradunk, akkor teljes az életünk és mindig vigaszra találunk. Sok minden eltűnt erről az oltárképről: emberek, tanítványok a maguk sorsával, használati és dísztárgyak, ételek és italok. Csak Jézus maradt meg. Előbb-utóbb elbukott Róma, elpusztult Jeruzsálem – de Jézus és az ő országa megmarad mindvégig. Ennek a Jézusnak a szavára figyeljünk a 2011-es Kirchentagon:

            Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben.

            Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.

Ámen.

Nyitó istentisztelet

Az idei Kirchentag egyik nyitóistentiszteletén az Északi Egyházkerület püspöke, dr.  Fabiny Tamás  hirdeti az igét. Az alábbiakban olvasható a német nyelvű alkalom liturgiája, magyar nyelven.

Nyitóistentisztelet: Ahol a kincsed van… (Máté 6,19–21)

2011. június 1., Bühne am Altmarkt

17:00–17:30 rávezetés

-         Kirchentag énekek

-         visszaemlékezés az 1983-as drezdai Kirchentagra

-         beszélgetés a kelet-európai partneregyházak képviselőivel

17:30–18:30 istentisztelet

A gyülekezet a vastag betűvel szedett részeknél kapcsolódik be hangos szóval / énekkel a liturgia menetébe.

·         Fúvós előzene

·         Köszöntés

·         Gyülekezeti ének: HT 42 Ich lobe meinen Gott

·         Mammon-jelenet Hugo von Hofmannstahl Jedermann c. művéből. Előadja az Annaberg színházi projekt társulata

·         Igeolvasás Máté 6,19–21

¹⁹"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják,  ²⁰hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. ²¹Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”

·         Imádság, közben a gyülekezet válasza: HT 4 Du sei bei uns

·         Gyülekezeti ének: EG 396 Jesu, meine Freude (Jézus, boldogságom, az EÉ 357 éneke)

·         Beszédmotetta: Ahol a kincsed van (a beszédmotetta projektcsoport előadásában)

·         Igehirdetés: dr. Fabiny Tamás püspök (a magyar nyelvű szöveget lásd csatolva)

·         Gyülekezeti ének: HT 89 Wo Menschen sich vergessen

·         Apostoli hitvallás

·         Meditáció szívügyeinkről

·         Wo Menschen sich vergessen – korál (a közép-németországi evangélikus egyház fúvóskara)

·         Offertórium

·         Ballad Song (a közép-németországi evangélikus egyház fúvóskara)

·         Általános könyörgő imádság, Miatyánk

·         146. zsoltár, közben a gyülekezeti válasza: HT 64 So lang ich lebe

·         Megnyitó szavak: prof. dr. Gerhard Robbers, a 2013-as hamburgi Kirchentag elnöke

·         Gyülekezeti ének: HT 50 Du meine Seele, singe

·         Elbocsátás, áldás

·         I will follow him (a közép-németországi evangélikus egyház fúvóskara és a projektband)

Bélfertőzés: A Kirchentagon nem lesznek veszélyben az emberek!

Drezda – A Német Protestáns Egyházi Napoknál a felelősök folyamatosan figyelemmel kísérik az EHEC bélbaktériumról szóló híreket. A Drezdába várt 110 ezer látogató között ugyanis szeretnék elkerülni azt, hogy járvány törjön ki 2011. június elseje és ötödike között. A szervezők azonban nem látnak különösebb veszélyt – adta hírül az epd. Forrás: evangelisch.de, evangelikus.hu / Horváth-Bolla Zsuzsanna

http://www.evangelikus.hu/nagyvilag/belfertozes-a-kirchentagon-nem-lesznek-veszelyben-az-emberek

A baktériumfertőzéstől jómagam is kicsit cidrizek, de bízom a német precizitásban!

Kirchentag: Az izgalom már a tetőfokára hágott Drezdában

Június elsejére kereken 300 ezer vendéget várnak Drezdába. „Óriási kihívás ez a város számára” – mondja a pénzügyekért felelős polgármester, Hartmut Vorjohann (CDU), a Találkozás estéjére tekintve, amellyel a 33. Német Protestáns Egyházi Napokat fogják megnyitni. „Idegesek vagyunk és izgulunk”. A város meg akarja mutatni, hogy az elmúlt húsz évben mit is ért el. Forrás: epd, evangelisch.de, evangelikus.hu / Horváth-Bolla Zsuzsanna

http://www.evangelikus.hu/nagyvilag/kirchentag-az-izgalom-mar-a-tetofokara-hagott-drezdaban

Kapcsolat

Felvettük a kapcsolatot a vendéglátó családunkkal. Gabrielnek hívják őket. A két szülő, Stefan és Bettina negyven évesek, mindketten építészmérnökök. A szövetségi kormányzatnál alkalmazzák őket és Szászország beruházási ügyeivel foglalkoznak. Két fiúk, a kilenc éves Anton és a hatéves Julius már nagyon várnak bennünket. A nagyobbiknak most hétvégén volt az első áldozása, így gondoljuk, katolikusok lehetnek. Fényképeket cseréltünk egymással, nagyon szimpatikusnak tűnnek és annyira pozitív, hogy rendkívül lelkesek.

Fontosabb tudnivalók magyaroknak

2011. június 1 – 5. között Drezdában megrendezésre kerülő a 33. Protestáns Egyházi Napokra számos résztvevő látogat majd el hazánkból is. A magyar vonatkozósú programokat és legfontosabb információkat gyűjtötte össze az evangelikus.hu Cselovszkyné dr. Tarr Klára segítségével.
Ezek itt olvashatóak:
http://www.evangelikus.hu/teologia/kirchentag-infok

Tervek

Családommal együtt részt fogok venni a 2011. június 1. és 5. között Drezdában megrendezésre kerülő Kirchentagon. Ebben a blogban élményeinket szeretném majd napról napra rögzíteni.
Természetesen a technika, így az internet elérhetőség közbeszólhat, de reméljük a legjobbakat.