A legfrissebb információk szerint több mint nyolcszázan regisztráltak hazánkból a Kirchentagon. Mivel az idei rendezvény a közép-kelet európai országokból jövők találkozója is egyben, ezért sokan tudtak részt venni, kedvezményes áron.
A tegnapi nap délelőtt a Zwingerben telt, megnézegettük a különböző gyűjteményeket. Jó volt ez a kis kikapcsolódás. Leginkább a képtár volt fontos: végre egészen közelről látni azokat a festményeket, amelyeket az ember albumokból és művészettörténeti tanulmányaiból ismer. Sajnos fényképezni nem lehetett. Az azonban a kultúra iránt érdeklődő szívemet nemes bizsergéssel töltötte el, hogy a képek nézegetése közben Prőhle Gergely országos felügyelőnkkel is összefutottunk. (Délután aztán épp a vele folytatott fórumbeszélgetésre mentünk el.)
Kipróbáltuk aztán a közös menzát is, az olasz paradicsom szószos tészta illetve a szósszal leöntött húsgombócok, rizzsel nem igazán nyerték meg tetszésünket. Bár vendéglátónk szerint a Kirchentag kifőzdéjét üzemeltető cég az állami alkalmazottak ebédjét is biztosítja itt, és meglehetősen jól főznek, a programok ideje alatt nem a házias ízeit mutatja meg.
Mindenütt azonban szigorú előírásokat kell betartaniuk a korábban felmerült baktérium fertőzés miatt, így lehet, hogy inkább a kész ételekhez nyúltak.
Az asztalokon legalábbis mindenütt figyelmeztető szöveg volt olvasható, amelyet az egészségügyi minisztérium adott ki és arról írtak, mit kell betartani ahhoz, hogy a fertőzés elkerülhető legyen.
A programok közül, mint említettem a mai napra egy fórumbeszélgetést tűztünk ki magunk elé. A Dreikönigskirchében nagy tömeg gyűlt össze, hogy az eszmecserét meghallgassa. A templomba kis egyházunk vezetői is eljöttek, de számos magyar csoporttal és az azokat vezető lelkészekkel is összefutottunk. Míg azonban bent a komoly témák megvitatása folyt, addig kint a kőszegi Echo együttes tagjai gondoskodtak a jó hangulatról.
A programok között idén bőséggel akadnak magyar fellépők, vezetőink, de iskolai csoportok, könnyűzenészek, énekesek, valamint népzenei előadók, gyülekezeti tagok és evangélikus lelkészek is vállaltak szerepet a rendezvényeken. Tapasztalatunk szerint honfitársainkat sokan elmennek meghallgatni, így a magyar csoport tagjai is találkozhatnak régi ismerősökkel-barátokkal.
A beszélgetés után egy régi egyetemi barátommal találkoztunk, és ahogy ültünk a hűs sétálóutcán egy orosz étterem teraszán, ették a gyerekeim a fagyi kelyhet, mi meg ittuk a jó fajta német sört, közben számos ismerős jött.
Elhaladt mellettünk egy korábbi, erlangeni ösztöndíjasokat irányító referens, de a katolikus püspöki konferencia vezetője is, egyik püspökünk, majd az egyik Deák téri lelkész, egy külügyi osztály munkatárs, egy győri lelkész is kisebb-nagyobb időre csatlakozott is hozzánk.
A gyerekek azonban arra vártak egész nap, hogy itt megismert német barátainkat láthassuk végre, és újra játszhassanak. Itthon megismerkedhettünk aztán a vendéglátó családunk nagyszüleivel is, akik átjöttek hozzánk kicsit beszélgetni, így velük lazíthattunk és kipihenhettük az egész napos fárasztó zsivajgást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése